3. rész

- Nem kell bemutatni – elvigyorodtam - a barátnőm.

- Oh, ne haragudj!

- Fátylat rá – legyintettem. – Néha előtör a parancsolgatós, diktátor énje, de amúgy kedves, szerethető lány.

- Igen, biztosan. Szóval értesz hozzá?

- Kicsit rám ragadt valami a 3 bátyám mellett – leguggoltam.

- Hú, tuti nem könnyű velük egy fedél alatt – kapcsolódott be a fiúka.

- Állandóan tesztelgetik a pasijaimat és nem mellesleg Lendyn-nek iszonyú büdös a lába – felemeltem a csavarhúzót.

- Dylan Stiles – nyújtott kezet.

- Tyler McCall – a fiúka. Előbb Dylanét ráztam meg, majd Tylerét. Mélyen a szemébe néztem és pár másodpercig tartottam a kapcsolatot. A keze valósággal égetett a forróságtól. Ki kellett bújnom a bőrdzsekiből.

- Angel Divine – most én jöttem zavarba. Megbolondított és, mintha bele babrált volna az agyamba.

- Szép név – bókolt Tyler.

- Köszi – kibogarásztam a csavarokat, majd óvatosan leszedtem a külső burkolatot. – Bingó – rögtön átláttam a problémát. – Itt a bibi – mutattam a hangszóróra. – levált a dob része. Dylan, kérlek hozz nekem egy tekercs szikszalagot és, ha már arra jársz nem vinnél Charitynek ragasztópisztolyt? – kettesben akartam maradni a szépfiúval.

- Ti komolyan barátnők vagytok – elmosolyodott.

- Köszöntem – elindult, de előtte még rákacsintott a haverjára.

Leültem a padlóra. Felhúztam a lábaimat.

- Én is bírom a nyuszikát – baszd ki! A Playboyos bugyim kivillant. Elvörösödtem. Összerántottam a lábaim. – Iszonyú cuki!

- Aham – idióta.

- Hogy kerültük el eddig egymást?

- Nem tudom – vontam meg a vállam. – Nagy a suli – micsoda kamu, hisz alig 400 a létszám, mivel Libertytown kisváros. A lélekszám 5000 körül mozog.

- Mész este a bálba?

- Persze – megdobbant a szívem. – Miért kérded? – a szám mosolyra görbült.

- Ugyan, még alig ismerlek, de… - egy pillanatra elhalkult a kellemes hangja, ami zene füleimnek. – Nem… hülyeség – rázta meg a fejét. – Ilyen gyönyörű lánynak biztos van már partnere…

- Gyönyörűnek tartasz? – újabb vigyor. A tekintetünk ismét összeakadt. Különös érzések kavarogtak bennem, mintha rá vártam volna egész életemben.

- Igen… - most rajta volt a pironkodás sora.

- Köszönöm.

- Gyere értem 20:00-ra – eredetileg Danny a párom, de nem bírok ellenállni. Ölelni, csókolni akarom.

- Nem azzal a focistával jársz, aki gyilkos pillantásokat lövell felém? – valóban. Már nem dolgozott, hanem egyenesen minket szúrt villámló szemekkel.

- Áh, szóval korábban is figyeltél – vigyorgás.

- Szándékosan térsz ki mindig a konkrét válaszadás elől? – a mosolya édes és szívmelengető. Apró gödröcskék jelennek meg a szája sarkában.

- Ne foglalkozz vele, csak legyél a házunknál. Freedom Street 12. Vörös ruha lesz rajtam –adtam meg a részleteket. Dannyt 20:30-ra vártam a terv szerint, szóval a találkozás elkerülve. Probléma megoldva!

- Angel – hangzott fel Charity kicsit sipítós hangja.

- Mindjárt megyek – visszatért Dylan. Gyorsan megreparáltam a sérült dobot. Leteszteltem a berendezést. – Csörögj rám! – kaptam el Tyler bal kezét. A számba vettem a kupakot és lefirkantottam a számomat. – Sziasztok, srácok!

- Képzeld, elviszem a Szalagavatóra – hallottam még, ahogy izgatottan meséli a történteket.

Charity a pisztollyal az előre elkészített betűket rögzítette a hosszú plakátra.

- Áruld már el, mi a fészkes fenét művelsz? – torkollt le, mihelyst megjelentem a színen. - Flörtölsz a sráccal, miközben Daniel a pasid. Mi ütött beléd? Soha nem csináltál ilyet ezelőtt. Megbuggyantál? – tört fel a szófosás.

- Kuss már! – leesett az álla. – Semmi közöd hozzá – fellobbanó düh árasztott el. A szavak szinte morgásnak hallatszottak.

-  Jól vagy?- átváltott higgadtabb módba.

- Szívnom kell egy kis friss levegőt – leraktam a kezemben levő zsineget.

Csapot-papot ott hagyva siettem ki a teremből. A fejem zsongott, enyhén ziháltam. Ez volt az első, hogy így leordítottam a barátnőmet, ráadásul rettentő durván. Rámásztam Tylerre. Jó ég! Belöktem a mosdó ajtaját. Megengedtem a vizet, majd rálocsoltam az arcomra. Bele néztem a tükörbe. A kék szín elveszett az új szinte világító sárgában, ami körül ölelte a szivárványhártyámat.