9. rész

Mégsem sikerült elkerülnöm, hogy Tyler ne szemlélhessen meg full pucéran. Mellettem durmolt Ádám- kosztümben. A fejem a mellkasán nyugodott, az egyik karjával átölelt. Elmosolyodtam. Megemelkedtem kicsit. Nem bírtam ki kukkolás nélkül. A lába között méretes szerszám feküdt petyhüdten. Oh, istenem! Természetesen ezt a pillanatot választotta az ébredésre. Összeakadt a tekintetünk.

- Szép darab! – dicsértem meg. Nem is lepleztem a leskelődést. Minek tagadjam, hisz nőből lennék vagy mi a túró? A szüleim megfogalmazásával élve, pedig már szexuálisan aktív vagyok.

- Basszus! – fülig vörösödött. A kezével igyekezett a legtöbbet eltakarni a szerszámából. Lám, lám úgy fest szégyenlős a szentem. – Ne haragudj! Nem szokásom az első randit követően meztelenül mutatkozni – iszonyúan zavarba jött. Felpattant. Próbált keresni bármi használhatót, amivel elfedhetné.

- Figyelj csak, mi volna, ha kezdenénk magunkkal valamit, ha már egyszer levetkőztünk? – csábosan végig simítottam a keskeny derekamon. Megkívántam, ami nem csoda, mert a teste tökéletesen kidolgozott. A szexi szőrcsík a köldöke alatt, a dagadó izmok, az eres keze, a csípője vonala. Az összkép egyenesen durva dolgokra késztette a fantáziámat.

- Angel! – szabályosan felhorkant. – Mi ütött beléd? – valószínűleg nem bánná az akciót, de túlságosan úriember ahhoz, hogy itt menten leteperjen.

- Fogalmam sincs – visszakattant a normális énem. Megdörzsöltem a halántékom. Enyhén fájt a fejem és jól eső fáradtság áradt szét bennem. – Nem vagyok ám ilyen ribanc, ez csak a látszat – helyre lehet még hozni? – Törölhetnénk az előbbi mondatot? Légy szíves! – most én pirultam el.

- Rendben – elvigyorodott. – Maradj itt, előkerítem a ruháinkat!

- Oké – összezártam a combjaimat.

Nem sok idő telt el a visszatéréséig. A gondolataim száguldottak ez egyik végletből a másikba. A farkasom olyanokra késztett, amiket józanésszel még véletlen se tennék meg. Felcsípem Tylert, kidobom Dannyt, a bálra partnert cserélek, szexre invitálom. Vajon a kimondatlan vágyaimat váltja valóra? És mi van, ha nincs is köze ennek a likantrópiához?  Mi van, ha csak simán beképzelem? Jézusom! Minél inkább elmélyedek a témában, annál inkább meredekebb.  Teljesen elmerültem és észre se vettem, hogy szólongat.

- Tessék? – kaptam fel a fejem. Az esti öltönye kicsit gyűrötten lógott rajta. A nyakkendő megkötetlenül, az inge kigombolva, így engedni látatta a csodás felsőtestét. Átnyújtotta a gönceimet. – Köszi – elvettem. – Elfordulnál? – nem mintha még volna rejtegetnivalóm azok után, hogy csupaszon ébredtem a karjaiban. – Köszi – bele bújtam a ruciba, majd cipő. Visszahúztam a gyűrűt. A kis tükörben szemügyre vettem, mennyire festek rémesen. Hát, eléggé. Zsebkendővel letöröltem a sarat, amiről fogalmam sincs, miként került rám. A hajam igyekeztem az ujjaimmal megzabolázni több, kevesebb sikerrel. Áh, leszarom! – Austin hova tűnt? – befejeztem. Visszadobtam a tükröt.

- Nem tudom – vonta meg a vállát. – Nem vagy éhes? Mert én igen – hadart. Az esti viselkedését követően nem gondolnám, hogy valójában, mennyire szégyenlős. – Közben beszélgethetünk…

- Jót ötlet – mellette lépkedtem. Az avar nedves, az ágak ropogtak a lábunk alatt. – Ugye nem támadtam meg egy őzet sem? Nem szeretném, ha Bambi miattam sírna – elviccelni egyszerűbb. Valójában megijedtem attól, hogy nem emlékeztem az éjszaka további részére.

- Nem hiszem – rázta meg a fejét. – Ne aggódj teljesen normális, ha nem rémlenek a történtek. Előfordul, főleg az első átalakulások után – próbált megvigasztalni. Rendes srác!

- Biztos? – kérdeztem félve. A barna szemeibe néztem. Megerősítést vártam. 

- Igen – kedvesen mosolygott. Megnyugodtam.

- Igazából meg kellene ismerkednünk. Enyhén gyors a tempó, és én nem vagyok olyan „Ugorj a pasira. El ne ereszd!”- típusú lány, és… - nem folytathattam, mert rázendített a mobilom. Selena Gomez: Hit the lights. Mi van? Szerintem remek szám! A kijelző anyut írta ki. Na, jön a „hol a fenében voltál egész este” – című történet.

- Igen? – szóltam bele a lehető legbájosabb hangon.

- Most azonnal gyere haza! Halálra aggódjuk magunkat, te pedig meglógsz McCall fiával! Ha, nem vagy itthon fél óra múlva… - kezdődik. A szemünkben valószínűleg a név egyenlő az Antikrisztuséval – Istenre esküszöm, hogy a rendőrséget küldöm utánad! Világosan fogalmaztam? – kis híján kiszakadt a dobhártyám. El kellett tartanom a fülemtől a készüléket, különben megsüketülök.

- Elmúltam 18, szóval a ház szabálya szerint nem muszáj időre otthon lennem – legalábbis a fiúknál így megy.

- Fél óra – azzal bontotta a vonalat.

- Nem érdekel! Akkor is megreggelizünk! – visszaejtettem a telefont. Igazság szerint nem kiabáltam, csak kijelentettem az akaratomat.   

- Nem lesz baj ebből?

- Leszarom! – lázadjunk ezerrel!

- Így se kedvelnek a szüleid, szerintem nem kéne tetőzni a dolgokat…

- Nem nekik kell elviselniük téged, hanem nekem – rámosolyogtam.

A nap 100 ágra sütött, mire elhagytuk az erdőt. Az egyedüli autó a parkolóban a világoskék Chrysler. Beültünk. Az ülés eléggé felmelegedett és picit sütötte a fenekem, de lejjebb rángattam a szoknyámat. Probléma megoldva! 

-A Sárkányba menjünk a Madisonon – indítványoztam, mert valami baszta a csőröm a csajjal kapcsolatban.

- Felőlem oké.

- Helyes – elmosolyodtam. Korainak tartottam megfogni a kezét, de az ujjaink súrolták egymást. Durr bele módon kezdtük, és nem szeretném, ha emiatt hamar kiégnénk.

t. ~ � > / ȿ� P � n>

- Mit mondtál? – ugrásra készen állt, de Austin és Lendyn lefogta.

- Nyughass! – ordította az arcába Austin. Felkeltem, mert meguntam az ücsörgést. Összerándultam a viszonylag hirtelen mozdulattól. Tyler azonnal utánam kapott.

- Vedd le róla a mocskos mancsodat! – sziszegett Claude, a vége már átalakult vicsorgássá. A szeme színe, elveszett a vakító sárgában.