Nehéz elkezdeni egy sztorit,
de talán az illem azt diktálja, hogy indítsunk bemutatkozással. Angel Divine,
17 éves. A családom története évszázadokig nyúlik vissza dokumentálhatóan,
talán még a város alapköveinek lehelyezésénél is ott voltak. Divinenak lenni
apám szerint kiváltság, én inkább átoknak mondanám.
A vérfarkas szót biztos sokan hallottátok, ha
más nem legalább néhány hollywood-i műremek visszaköszön a képernyőről. Szőrös
test, hatalmas fogak, éles karmok, világító szem és izzadt büdös, állatias
szag. Ja, meg az ezüstgolyó. Na, most jól leírtam a sztereotípiákat, amik körül
lengik a világunkat. Kijavítanám a hibákat. Egy: az átváltozáskor átlagos
farkasnak tűnnünk, semmi extra Kettő: a telihold részben ismét a filmesek
óriási baklövése. Valójában bármikor bekövetkezhet az átalakulás, az-az égitest
pedig aznap felerősíti az ösztönöket. Három: nem eszünk embereket. Négy: az
ezüst golyó akkor hatásos, ha előtte farkas ölő fűbe mártották (amit nem
mellesleg erősen irtunk a környéken már generációk óta). Elárulom a lefejezés a
leghatásosabb. Hm… ennyi egyelőre. Én alakváltónak születtem, de most iszonyúan
be vagyok tojva, mert holnap töltöm be a 18-at és akkor öltök először alakot,
valamint teljes jogú tagjává válok a falkának. Ha az életem eddig bonyolultnak
neveztem hát, sorry mert mostantól tényleg az lesz.
Reggel a vekkerre keltem.
Május 26, Péntek, 2013. Nyögve döntöttem vissza a fejem a párnára. Más majd meg
gajdul, hogy végre nagykorú legyen, míg szerény személyem retteg a rá váró
borzalmaktól. A 3 bátyám szeretettel emlékszik vissza arra a napra. Viszont, ha
már megemlítettem őket pár szóval jellemezném is. Lendyn 21 és hatalmas
seggfej. Szeptembertől egyetemre készül, méghozzá a Yale-re, orvos szeretne
lenni. Falja a nőket, nem mellesleg pedig vörös Jaguarral járkál („hajtja a
bigéket”- idézet vége). Kb. 190 cm, vörös rövid haj, sárbarna szemek, szeplős
bőr, óriási kisugárzás. Austin és Claude 19, ikrek. A külsejükön kívül semmiben
nem hasonlítanak. Austin céltudatos, természetbarát, segítőkész, besegít az
állatklinikán, romantikus és kedves. Claude meleg, hivalkodó, vicces, álmodozó,
hatalmas a szíve. Austin 4 centivel magasabb és 10 perccel öregebb. A hajuk
fekete, a szemük világoszöld, kreol bőr, egyenes orr, ívelt ajkak, igazi
sármőrök. Nem egyszerű 3 báty mellett felnőni! Folyton óvtak még a széltől is
és nem restellték tesztelgetni a pasijaimat. Sokáig poénkodtak az ismerősök,
hogy apuék csak fiúkat tudnak csinálni egészen a születésemig. Pillanatok alatt
a család kis kincsévé váltam és megkaptam minden figyelmet. Anya végre
vásárolhatott rózsaszín ruhákat, apa pedig előre örült a leendő unokáknak. Éljen!
Kikászálódtam az ágyból.
Hatalmasat nyújtóztam. Éreztem, hogy a testemben megindult a változás, mert
hosszú idő óta először nem köhögtem végig az éjszakát (kis koromtól kezdve
asztma kínzott). Ha, másnak nem, ennek felettébb
örültem. Kivánszorogtam a saját fürdőmbe, mert mint egyedüli lány (anyun kívül)
megillett ez a kiváltság. Bedobáltam a ruháimat a szennyes kosárba.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy szál törülközőben sétáltam vissza. Kint
száz ágra sütött a nap, szóval nem terveztem vastagon öltözködni. Fekete rakott
szoknya, lila szívecskés top, fekete tűsarkú, fekete bőrdzseki. Sminkeltem.
Utolsó szemrevétel a tükörben. Hosszú derékig érő enyhén lépcsőzetes ében
fekete haj (erősebb fényben felfedezhető az enyhe kékes árnyalat). Zafír kék szemek,
vékony szemöldök, dús ajkak, szív alakú arc, tejfehér bőr. Az alkatom vékony,
szinte már törékeny, a magasságom 154 cm. A jobb alkarom belsejébe tavaly egy
alkohol mámoros éjszakát követően piros-fekete fecskefarkú pillangót varrattam
körbe véve 5 db rózsaszín cseresznyevirággal (mázlimra jól sikerült a
kompozíció). A melleim formásak, a combom izmos a vádlimmal egyetemben. Ugyan
nem sportolhattam a betegségem miatt, de sutyiban párszor ellógtam a fiúkkal az
edzéseikre és hetente legalább egyszer kifulladásig futottam az erdőben távol a
város zajától (szóval megoldottam). Úgy érzem eddig hiába panaszkodtam, sajnos
a kezdetek után még több bonyodalom vár rám.
Lekecmeregtem a konyhába. Anya
a kedvenc reggelimet készítette el. Eper dzsemes palacsinta, csoki öntettel,
mellé frissen facsart narancslé. A család már körbe ülte az asztalt és nagyban
folyt az eszmecsere. Oh, igen mesélnék még kicsit a szüleimről. Apa Libertytown
kedvenc orvosa, anya pedig cukrászdát üzemeltett a Park Avenuen. 1985-ben
ismerkedtek meg, mikor anya a nagyival a városba költözött. Szerelem első
látásra, majd 1990-ben házasság, két év múlva pedig megszületett Lendyn. A
kapcsolatuk általában kiegyensúlyozott, kettőjük közül apa az engedékenyebb.
Sokáig titkolóztak egymás előtt a farkas lét miatt (később derült ki, hogy anya
is a fajtánkból való), de mikor kiderült az egyensúly hamar a helyére billent.
Apa begyepesedett, berögzült mániája a „tisztaság”, vagyis
vérfarkas+vérfarkas=nemes vérű baba. Nekem hányingerem van ettől. Nem akarom,
hogy ez bármiben is befolyásoljon, főleg nem a párválasztásban. Nem szándékozom
követni a családi hagyományokat!
Szóval következett a szokásos
Happy Birthday éneklése, majd a gyertya elfújása a csokis muffinon. Bár titok,
de azt kívántam „Bárcsak végre megtalálnám azt a srácot, akit tiszta szívemből
szerethetek!”. Ugyan már kinek nem az a kedvenc része, mikor ajándékokat kap?
Íme, az idei családi termés: Claude, szivárvány mintás bikini, Austin,
Playboyos karkötő, Lendyn, pingvines hó gömb (tökéletes a gyűjteményembe),
anyától és apától egy aranyláncon lógó apró gyémánt szív. Az ünnepi ebéd pedig
pontban 13:00-kor. Amúgy idén nem tartok bulit, mert a Szalagavató egybe esik a
mai nappal, így a barátaimmal egyszerre lehetek ugyanazon a helyen.
- Bogárka, hogy érzed magad? –
érdeklődött apa, mikor próbáltam kislisszanni az ajtón, feltűnés nélkül.
- Pompásan, majd kicsattanok
az egészségtől – ez az igazság.
- Várod az estét?
- Nem, apa. Félek – szó
szerint be vagyok tojva.
- A fiúk vigyázni fognak rád,
ne aggódj! Nem lesz semmi baj! – igen, szeretném elhinni. Megpuszilta a
homlokom. – Szeretlek, bogárka.
- Én is szeretlek apa –
megöleltem.
Beszálltam a borvörös
kiszuperált Saab-ba. Imádom! 16. születésnapi ajándék. Említésre nem méltó,
hogy a bátyáim első kocsija valami ócskaság a használt autó szalonból. Igen a
kelleténél jobban el lettem kényeztetve, bár nem tudom, hol fáj ez nekem.
Begördültem a parkolóba.
Bekapcsoltam a riasztót és elindultam befelé a kapun. Az egész iskola már nyári
lázban égett, hiszen alig három hét választ el a szünettől, míg a végzősöknek
hátra maradnak a vizsgák. Nem beszéltem még a jövőbeni terveimről, mert még nem
igazán vannak. Fogalmam sincs, mihez kezdjek az életemmel és nem adtam be a
jelentkezésem egyik egyetemre se. Jegelem egyelőre a témát.
Szia!Nagyon tetszik a történet,remélem Derek is szerepelni fog benne,várom a kövi részt puszi:)Niki
VálaszTörlésSzia Elena! :)
VálaszTörlésElőször is, maga a kezdés eléggé érdekes, mármint úgy indítani egy sztorit, hogy azzal kezded, hogy mennyire nehéz ezt megtenni. :) Ez tetszett, mert mókás volt, legalábbis szerintem. :)
Én nem igen szeretem a bemutatkozós kezdést (általában ha ilyet látok tovább se olvasom, mert én ettől a falra tudok mászni, de ugye kinek a pap, kinek a papné. :) ), így azt nem igen tudom megmondani, hogy mennyire jó, avagy sem a többi ilyesmi kezdésűhöz képest, így tovább is ugrok a történet további részének elemzéséhez. :) Mondjuk az mindenképpen pozitívum, hogy két sorral letudtad a bemutatkozásos részt, és aztán a család történetével foglalkoztál, és azt hiszem ez így is volt jól.
Talán kezdjük a fekete levessel, hogy hamar túl legyünk ezen a részen. ;) Először is, a történeted nekem naplószerű (bár gondolom ez is volt a célod vele, vagy legalábbis ezzel a résszel), ami nem gond, viszont emiatt kicsit hiányoltam a részletesebb leírást a család tagjairól, főleg ami a természetüket illeti.
A helyesírással nincsen probléma, látszik, hogy erre ügyelsz, viszont engem az zavar, hogy a számokat nem betűvel írod ki, mert így kilógnak a szövegből. Ez pusztán esztétika szempontjából nem valami előnyös, szóval én azt javasolnám, hogy a későbbiekben írd ki őket rendesen. ;) (ne haragudj, hogy ebbe belekötök, csak kicsit zavarja a szemem, lehet azért, mert a Merengőn már megszoktam ezt :P)
És ha már számok. Szerintem az olyan apróságok, mint hogy pontosan hány centiméter magas, mekkora cipőt hord, és mi a kedvenc színe egy karakternek felesleges megemlíteni, hacsak nem a későbbiekben nem lesz ennek valamiféle jelentősége.
Amit még megemlítenék, bár hibának nem hiba, az az, hogy nekem túl rövidek a részek, és ettől ezt kissé túl zsúfoltnak érzem, annak ellenére is, hogy tulajdonképpen csak vázolod nekünk az alaptörténetet (ami jó is így, hiszen az első fejezetnek mégis mi másról kellene szólnia?). Szóval én örülnék neki, ha kicsit hosszabb fejezetekkel lepnél meg minket, mert akkor több időd lenne neked is leírnod mindent és jól ki is fejteni őket, és nem járnánk mi sem úgy, hogy amint belemelegedtünk már vége is. :) A párbeszédekkel ugyan ez a bajom: túl kevés. Magyarán úgy érzem az a baj, hogy túl rövidek a részek, amikben pedig túl sok mindent akarsz elmondani, és így nincsen ideje kibontakoznia igazán a cselekménynek.
Na, és most térjünk át a pozitívumokra. :)
Először is, tetszik, hogy a történetet nem teljesen veszed komolyan, és igyekszel viccessé tenni azt, mert ettől sokkal jobb olvasni. :)
A főszereplő egyelőre nekem szimpatikus, és érdekes egyéniségnek tűnik, kíváncsi vagyok, mit hozol még ki a karakteréből.
Az alapötlet is tetszik, rengeteg lehetőség rejlik benne, és érdekes lesz olvasni, hogy hogyan fogja majd főszereplőnk venni az akadályokat. :)
A történeted érdekes, és biztosan tovább fogom majd olvasni, és a legnagyobb problémának továbbra is azt tartom, hogy túl rövid egy rész. :)
Köszönöm, hogy olvashattam. :)
Saszta, Kritika Klub Tag
Köszönöm. :)
VálaszTörlésElőször is szeretem a részletes jellemzéseket, ez ilyen heppem, mert ezáltal jobban el tudom képzelni a karaktert. Nem vagyok az in medias res híve, az-az durr bele a közepébe, oszt' majd lesz vmi. :D Már az elején leírom ki, miért, mettől-meddig, mert így talán könnyebb elképzelni.
A számok kiírására majd igyekszem odafigyelni, a későbbiekben.
Mint mondtam a viccel sokszor próbálom oldani a feszültséget. :) A részek meg valóban kicsit naplószerűek(a való életben is írok és talán innen az ihlet), és mint azt sokan mondják rövidek. Nos, igazából a történet akkor áll össze, ha ha egybe függő szövegként látod. :) Vhogy. az idők során nálam áltban. egy rész maradt két oldal a word-ben, max. két és fél, így érzem lezártnak. :)
Örülök, hogy tetszik, és remélem a későbbiekben sem okozok csalódást, és az olvasóm maradsz. :)
Szia! MOst kezdtem el olvasni .. NAGYON tetszik! Szép munka, így tovább! ;)
VálaszTörlésSzia, névtelen!
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Szia!
VálaszTörlésElőször is, wow... Nekem nagyon tetszik, de az elején elkesztem olvasni és megakadt valamin a szemem... 18 lett és ennyi éves létére nagyon alacsony... Ha jól emlékszem 153 cm(?) És még van valami, ami nem nagy dolog, csak annyi lenne, hogy egyszer az én írásomban is volt ilyen hiba még pedig, az, az, hogy egyszer jelen időbe írod, máskor meg múltban. És ezért néha nagyon zavaros. Én sem vagyok egy profi író, de azért ezt tudom, hogy nem nagyon szokták elfogadni, ha valaki így ír, de nekem a blog nagyon bejön! Nem szoktam lány - fiúsakat olvasni, de ez valahogy megfogott engem. Hát, ha te ezért nem utálsz engem, de igen, fiú - fiú szerelmeikkel tele szoktam írni.
Van egy ajánlatom, remélem belemész! Szeretnénk írni kritikát a blogodról! Gondolom hallottál már erről, kirakom a blogomban, hogy kritizálom az írásod. Vannak mindig negatív, de sokkal több pozitív dolgokat fogsz benne találni... :) :D kérlek írj vissza. :) A blogot megtalálod, ha beírod ezt, a Google-be: Mrs.Malik design Tünde Schaffer
Kérlek írj a blogomba, ha valami kérdésed lenne :)
Csak így tovább, sok sikert!
- Liz
VálaszTörlésSzia! Először is köszönöm a kommentet. :) Szóval a magasság, hát bevallom neked őszintén én magam is csak 154 cm vagyok 27 évesen :D Az igeidők nos talán azért vannak benne, mert nem szoktam utána olvasni a dolgoknak, legalábbis régen így volt, ;) Ha meg előfordul ilyen, az talán azért ilyen, mert nem veszem észre a hibát. :) (de értelmesre sikeredett). A slashre gondolsz, oh azokat én is szeretem, és olvastam is jó párat. Persze benne vagyok a kritikában, csak ne húzz le nagyon :) Puszi, Evangeline
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKöszönöm! Nyugi nem tudnék olyan rosszakat írni, hiszen nincs is benne olyan sok hiba, mint te azt gondolnád. Akkor ma meg is írom elküldöm a linket, és megnézheted! Akár ha szeretnéd, akkor több mindent is elolvashatsz a blogon, mert Designek is vannak (fejléc, png, segítségek...stb.). Szóval ha van kedved néha, néha benézhetsz hozzám :)) Még csak az első részt olvastam el tőled, de nagyon tetszik! Több blogom van, ezért nyugodtan rákattinthatsz, ha a nevemre rányomsz :)) Köszönöm még egyszer :)
VálaszTörlésPuszi: Liz
Szia!
VálaszTörlésJavaslom, hogy tedd magad túl pár részen, mert az eleje nem lett a legjobb. :D Köszi am. :) Várom a linket. :D
Puszi,
Evangeline
Szia! Ugye, nem baj, ha továbbküldöm neked, a Summer Tag-et? :)
VálaszTörlésNem persze :) DE mi is az? :D
VálaszTörlés