Pontban 20:00-kor csengettek.
Lesiettem a lépcsőn. Apa, anya és a bátyáim már várták az udvarlómat vakura
készen. Claude ronda szemekkel
ajándékozott meg, ha tekintettel ölni lehetne, itt menten összeesnék a cuki rucimban.
„Ne tedd!” – üzente felém némán. Ügyet se vetettem rá. A szívem a dupláját
verte, a torkomban gombóc, a pillangók a gyomromban vad táncot jártak.
Kinyitottam az ajtót. Életemben nem találkoztam helyesebb fiúval. A fekete
szmokingban, a fekete zsinór nyakkendőben és a fehér a mellkasán enyhén feszülő
fehér ingben igazi hercegnek tűnt. A fekete tincseit megzabolázta, levágatta. A
bal kezében műanyag dobozban pompázó vörös rózsa piros szalagon (rögtön Belle
jutott eszembe a Szépség és a szörnyetegből, az üvegbura alatt levő rózsa. Az
örök szerelem szimbóluma.). Mindkettőnk szája automatikusan mosolyra húzódott.
- Drágám, Danny plasztikai
műtéten esett át? – szólalt meg anya elsőként. Mindig is csodáltam azon
képességéért, hogy egyben tartja a családot. Stramm 170 magas nő dús, erősen
göndör vörös félhosszú hajával és a zöld szemeivel.
- Nem. Szakítottunk. Bemutatom
Tylert – szándékosan nem mondtam ki a vezetéknevét.
- Hát, gyorsan megtaláltad a
vigasz bukszádat – idézett pontosan Lendyn a Csaj nem jár egyedül című filmből.
– Büszke vagyok rád, kicsi sütike – gyakran hívnak így itthon, mert gyerekként
folyton elcsentem az ebéd utánra félretett csokis nassolnivalókat a cicás
bödönből.
- Üdvözöllek, fiam – lépett
előre apa a széles mellkasával. 190 magas, őszülő sötét hajjal, sötét mélyen
ülő szemekkel. – Nathan Divine – nyújtotta ki a kérges markát.
- Tyler McCall – viszonozta
állva a méregető pillantást. Apa ábrázata a másodperc röpke töredéke alatt
elsötétült. Anya falfehérre sápadt és a szája elé kapta a manikűrözött kezét. A
helyzetet Austin mentette meg ugyanis elkapta a lefelé hulló drága masinát.
- Mosolyt kérek – tartotta a
szeme elé. Gyorsan átöleltem a derekát a vaku pedig villant.
- Majd jövök – vetettem oda.
Megragadtam a kezét és villám gyorsan kihúztam az ajtón, majd bevágtam
mögöttünk.
- Mi volt ez? – torpant meg
értetlenül. Úgy fest, nem én vagyok az egyetlen, akit nem világosítottak fel.
- Induljunk, mielőtt kitörne a
III. világháború – szinte felrántottam a világoskék Chrysler ajtaját.
- Oké, ha már ilyen sürgős –
beszálltunk. Elfordította a kulcsot és bepöccent a motor. Kifarolt a kocsi
feljárónkról, majd kilőtt egyenesen. – Csináltam valami rosszat vagy mondtam? –
nézett rám kétségbeesetten.
- Nem a mi hibánk, az
apáinknak van egy elrendezetlen ügye a múltból – megigazítottam a biztonsági
övet, mert eléggé bevágott a mellemnél.
- Oh, arról hallottam, de nem
akartam, hogy befolyásoljon bármit is, ami köztünk alakul ki…
- Szóval szerinted köztünk
kialakul valami? – szakítottam félbe. Összeakadt a tekintetünk.
- Igen – bólintott.
Elmosolyodott. Imádom a gödröcskéit. – Miért te nem így érzed?
- De – megsimogattam a
combját. – Nagyon is.
- Mi a véleményed arról, hogy
lehet csak a farkasaink vonzódnak egymáshoz? – felkaptam a fejem. Ugyanez a
kérdés fogant meg bennem nem annyira régen. Különös…
- Számít az, ha már együtt
vagyunk? – vontam meg a vállam.
- Az-az igazság egy ideje már
figyeltelek titokban, de nem vettél észre… - lebiggyedtek a szexi ajkai.
- Áh, szóval mégiscsak őrült
rajongóval akadtam össze! – csíptem meg a karját.
- Angel, gyönyörű vagy ezt
elismerem, ezért azt hittem esélyem sincs nálad – balra fordult.
- Ha nem próbálod meg, nem
derül ki mi a pálya, édesem – könnyen átestem a becézgetés fázisába. Enyhén
gyors a tempó, de olyan mintha vagy ezer éve velem lenne.
- Hiszel a sorsban, hogy meg
van írva a csillagokban? – nézett rám.
- Talán… az ezotéria nem az én
világom!
- A nagyanyám ősei cigány javas asszonyok
voltak. Azt mondta egy szép nap találkozni fogok az angyalommal és onnantól
kezdve nem választhatnak el minket. A neved jelentése pedig angyal –
elmosolyodott.
- A nagyanyád ezek szerint
bölcs asszony – viszonoztam. Megfogtam a kezét.
- Bizony – leállította a
motort. – Megérkeztünk.
- Pompás – megnyomtam az
ajtónyitó gombot.
- Várj! – megragadta a
csuklóm. – Még át sem adtam a virágodat – kivette a dobozból és bele bújtatta a
kezemet. – Ja, és boldog születésnapot! – benyúlt a zakója belső zsebébe.
Szétnyitotta a tenyerét. Gyönyörű aranyba foglalt gyűrű apró szív alakú kékesen
szív formájúra csiszolt csillogó kővel. – Holdkő – kaptam meg a magyarázatot. –
rettentő ritka. Segít leküzdeni a farkasodat, ha nagyon bevadulna, mellesleg
pedig csodaszép.
- Köszönöm – a jobb
mutatóujjamra került. Eredetileg a bal gyűrűsre akartam, de el szándékozom
kerülni, azon bugyuta feltételezéseket, hogy eljegyeztek. – Bár, melletted már
is nyugodtabb vagyok – komolyan. – hallom a szívverésed és segít ellazulnom.
Érdekes nem? – össze-visszabeszéltem zagyvaságokat.
- Összetartozunk –
elvigyorodott. – mivel én is ezt érzem.
- Fájni fog az átváltozás? –
az arany barna szemébe néztem. Félelem tükröződött az én zafírjaimban.
- Először igen, de idővel
hozzászoksz és könnyebb lesz – hittem neki.
- Mióta csinálod?
- 3 hónapja töltöttem be a
18-at.
- Ugye nem hagysz el, ha
elkezdődik? – már az életem rábíznám.
- Nem. Megígérem - ha megkérném még a csillagokat
is lehozná az égről. Ilyen férfira vágytam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése