10. rész

A Sárkány zárva tartott. A táblán a következő szöveg állt: „Renoválás miatt lehúztuk a rolót. Nyitás előbb vagy utóbb.” Átsétáltunk a szemben levő kávézóba.  A pincérnő arcát elnézve valószínűleg még neki is nagyon reggel lehet. Gofrit kértem, eperrel és tejszínhabbal, mellé hatalmas bögre kávét. Valaki az asztalunknál felejtette az újságot. Nem mintha unatkoznék, de bele kukkantottam, mert hírek terén napra készen a legjobb. „Zyra Fallent holtan találták”- így kezdődött a szalagcím a fedőlapon. Széthajtottam a további információ reményében. Megjegyezném, hogy Libertytown alapjáraton csendes kis város, tipikusan az-az itt nem történik soha semmi típusú (kiábrándító!). „A 22 éves Zyra Fallenre tegnap este talált rá a még most is zaklatott állapotban levő idős hölgy kutyasétáltatás közben. A testet rengeteg horzsolás borította, 7-szer lőtték meg, de valószínűleg mégsem ez vezetett a fiatal lány tragikus halálához (az időpontot hajnali 2 körülire becsülik). A fejet pár méterrel arrébb találták meg. Szabályosan lefejezték. A boncolás szerint az eszköz, amivel végre hajtották éles, vékony pengéjű kard lehetett. Egyelőre még nem találtak gyanúsítottat az ügyben, de a nyomozás folyamatban van.  Egész Libertytown megrendült a hír hallatán…” A továbbiakban az érdemeit sorolták, meg a szülőktől és a barátoktól idéztek. Közölték a tabló képét. Azt hiszem láttam már korábban is… talán az utcán sétálni vagy a boltban. A másik fotó az erdőben készült a gyilkosság helyszínén. A lány kicsavarodott végtagokkal fekszik anyaszült meztelenül a feje nélkül. Jézusom!

- Ismerted? – nyomtam Tyler orra alá az újságot.

- Nem – futotta át a cikket. Közben nagyban táplálkozott.

- Különös, mert számomra szabályos kivégzésnek tűnik – alaposabban szemlélve a sérülések tökéletesen passzolnak. – Téged nem emlékeztet valamire?

- Rémeket látsz – vonta meg a vállát. – Libertytownban azt is meghallják, ha a másik fingik egyet. Na, majd pont, egy vérfarkas gyilkosságot nem vesznek észre. Szerintem csak szimplán szerencsétlen volt – megvonta a vállát.

- Én nem hiszem – nagyon gyanúsnak tűnik az egész! A mobilom ismét rázendített. Kikapcsoltam.

- Ugyan már ez a kis város a kelleténél is döglöttebb! – megtörölte a száját a szalvétával.

- Csak neked legyen igazad – a gyomromban a görcs nem akart megszűnni. Rettentő rossz előérzet kerülgetett.

- Nem lesz semmi baj – megszorította a kezemet. – meg különben is az én feladatom vigyázni rád! – elmosolyodott. Egy nagyon picit megnyugodtam, mert tudtam, hogy simán tűzbe teszi értem a kezét. Hihetetlen mennyire megbízom egy srácban, akit alig pár órája ismerek!

- Köszi – kényszeredetten elmosolyodtam. A vállára hajtottam a fejemet. Kinéztem az ablakon. –Oh, bassza meg! – felültem. Claude közeledett totál felspannolva fekete napszemüveg mögé rejtve az arcát. – A rohadt életbe!

- Mi a baj? – arra fordította a tekintetét. – Oh, bakter!

- Még beszélünk – felpattantam. Gyorsan megpusziltam, és kislisszantam mellőle. – Szia - felkaptam a táskám, és megcéloztam a női mosdót.

Felmásztam az ablak alatti kis párkányra. Kifeszítettem az üveget, és kis szökkenéssel sikerült elkapnom a peremet. Felkapaszkodtam, ugrottam, majd egy macska ügyességével a talpon landoltam.

- Ugyan már Sütike! – összefont karral várt a sikátor végén. Elégedetten vigyorgott. – Hova-hova?

- A tegnapi viselkedésed után ne merj nekem jó pofizni! – mordultam rá.

- Anya küldött, hogy vigyelek haza – elővette a telefonját. Leadta a drótot miszerint egyben vagyok, és nem erőszakolt meg annak a tetű McCallnak a fia.

- Na, látod pont, ezért az újabb beszólásodért nem szólok többet hozzád! – elindultam az otthonunk irányába.

- Úgy sem bírod ki! – játékosan megbökte az oldalam. Próbált megbékíteni, de most az egyszer nem fog neki sikerülni.

- Ne merj fogadni is rá! – vágtam vissza dühösen.

Természetesen anyától és apától megkaptam a fejmosást. Egy-kettőt kiemelnék: „ Hogy lehetsz ennyire felelőtlen, hogy egész éjszakára kimaradsz egy ismeretlen fiúval?”- anya. „  Bogárka, nem viselkedhetsz felelőtlenül, mert nem illik a Divine család nevéhez!” – apa. Bla, bla, bla… Így folytatódott további fél órán keresztül, míg el nem hangzott a szobafogság szó. Na, erre durrantam be igazán!  „Míg az én házamban laksz, az én szabályaimat kell követned, Bogárka!”

- Oh, ezen ne múljék! – pattantam fel tajtékozva a kanapéról. – Az egyetemre félre tett pénzemből futja, majd albérletre, és ha kispórolok pár dollárt, talán nem halok éhen a következő hetekben, míg munkát nem találok – ismerem őket, tehát előre sejtettem, hogy majd ütni fog a kifakadásom.

- Mondd meg őszintén Sütike mégis mit csináljunk? – rogyott le anya fáradtan. A kezébe temette az arcát. Azt hiszem sikerült teljesen kiborítanom. Basszus!

- Csak szeretném, ha nagyobb teret adnátok nekem ennyi az egész – talán egy picit túllőttem a célon!

- Bogárka attól, mert tegnap betöltötted a 18-at még mindig a kislányunk vagy, és épp ezért szeretnénk megóvni a veszélytől! – apa is lejjebb vette a hangerőt.

- Higgyétek el, hogy tudom mi a helyes, és mi nem – kezdett javulni a helyzet, így a farkasom sem késztetett újabb rohamokra. Ha sikerül egyensúlyt teremtenem az életemben, utána következhet megtanulni, hogyan kontrolláljam magam. – Teszek egy ígéretet, rendben? – fújtam ki a levegőt.

- Rendben, Sütike – bólintott anya.

- Mostantól felelősségteljesen fogok viselkedni – adtam meg a békítő jobbot. Jöhetett a nagy ölelkezés, és a szeretjük egymást szöveg. A Divine családban átmenetileg meg lettek oldva a problémák. A kérdés az, vajon meddig?