5. rész

Az ebéd illata már az ajtó kinyitása előtt megcsapta az orromat. Fokhagymás csirke szárnyak, tört krumpli, tzatziki saláta és desszertnek a híres Divine csoki torta a nagyi receptje alapján. A nyál összefutott a számban.

Kezet mostam, majd leültem az asztalhoz. A fiúk persze tripláztak mindenből. Ismét a nagy, boldog, normális családot alakítottuk. Nevettünk, viccelődtünk, húztuk egymást. Azt kívántam bárcsak ne kellene csatlakoznom a farkas dinasztiához. Nem akarom, bár nem kérték ki a véleményem, ebbe születtem.

Délután a szülinapi jókívánságokat köszöntem meg a közösségi oldalakon, mikor kopogtak.

- Bújj be! – lecsuktam a laptopot. Az illatok számomra még egész újak és próbálom elkülöníteni őket, de most rögtön beazonosítottam Claudeot. Szantálfa, méz keveréke.

- Szia, hugi – lehuppant az ágyamra. Éles kontrasztot alkotott a baba rózsaszín ezüst csillag mintás takaróm mellett. Hiába a testvérem elismerem, hogy rettentő dögös pasi a fekete hullámos hajával, a zöld szemeivel. A pólója szépen kidolgozott izmokat takar. – Hogy vagy?

- Fantasztikusan – felhúztam a lábaim. – Ma pedig beújítottam egy új srácot… vagyis nem vagyunk együtt, de elhívott a bálra és igent mondtam – kivirult az arcom. A puszta gondolatától megmozdult bennem valami. Megborzongtam.

- Igazán? – vonta fel a bal szemöldökét. – Mi a neve?

- Tyler McCall – elmosolyodtam.

 - Micsoda?- szinte felpattant. – Apa nem mesélt a McCallokról?  

- Nem. Miért mit kell róluk tudni? Mert azzal tisztában vagyok, hogy Tyler istenien néz ki – szabályosan csöpögtem.

- A most rögtön felejtsd el, kategóriába tartozik, szóval a helyedben felhívnám, és távol maradnék tőle.

- Miért? – összeszorult a gyomrom. Rossz előérzetem támadt.

- A gimiben apa és Aaron a legjobb barátok voltak a focicsapat oszlopos tagjai. Apa az unokahúgával, Serafinennal járt, míg McCall a húgával Jasminennel – tudom, hogy Jasmine fiatalon elhunyt. Soha nem beszélünk erről a témáról. Régebben megtaláltam a fényképét az egyik albumban. Akkor először és utoljára láttam apát igazán kiakadni, valósággal tajtékzott a dühtől pedig csak megkérdeztem ki ő. – Elszakíthatatlan csapat, szinte összenőttek. Mindketten ősi alakváltó családból származtak, semmi sem választhatta el a fiúkat, egészen addig az estéig. A bányatóhoz mentek ki az autójukkal és hát eléggé bevadultak a piától. Beültek a kocsijukba, a lányokat pedig hátra pakolták. Versenyeztek és egy szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Karambol. Jasmine és Serafine azonnal meghaltak. Soha nem bocsájtották meg egymásnak és mind a mai napig gyűlölik a másikat, szóval ne beszélj többet a sráccal, mert nem lesz jó vége, ezt előre leszögezem. Apa iszonyú mérges lesz, ha kiderül.

- Nem érdekel, mi történt köztük – felálltam. Ökölbe szorult a kezem.

- Angel – megragadta a karomat. – Ne menj bele, kérlek! – erősen szorított.

- Engedj el! – a torkom mélyéből morgás tört elő. Felidegesített.

- Nyugodj meg! – elhátrált tőlem. A tükörbe pillantottam. A szemem megint sárgán izzott.

- Leszarom mi történt közöttük, évek teltek el az óta! Tyler kell nekem és nem engedem, hogy bárki is bele ugasson! – Dühösen az asztalra csaptam, mire apró repedés futott végig rajta. Egyébként meg mindig is utáltam, ha bárki bele szólt az életembe. Nem vagyok már gyerek többé!

- Figyelj, valószínűleg csak a farkasod vonzódik hozzá ilyen erősen… - talán ez megmagyarázná, miért nem vettem észre korábban.

- Kifelé! – mutattam az ajtó felé. – Tűnj el, Claude mielőtt olyat teszek, amit később nagyon megbánok!

- Ne felejtsd el hugi, hogy nem te vagy az egyetlen vérfarkas, ha ölre mennénk, nem én kerülnék ki vesztesen – gonoszul elvigyorodott. Alig ismertem rá a máskor kedves bátyámra, bár az-az igazság, hogy nem csak ő fordult ki saját magából.

- Most komolyan megfenyegettél? – elkerekedett a szemem az első sokkot követően.

- Fejezzük most be rendben? Hagyd békén a fiút és nem lesz baj!

- Nem! – megemeltem a hangom. – Takarodj a szobámból!

- Angel… - próbálta jóvátenni kevésbé emelkedett hangsúllyal.

- Most!

Felmerül a kérdés, hogy ha korábban tudomást szerzek erről, ha beavatnak is bele folyok a McCall - Divine vitába? Tyler az első pillanatban elragadta a szívemet. Súlyos döntést kell hoznom, mert komolyan életeket tehetek vele tönkre. Apa elvesztette a húgát, Aaron pedig az unokahúgát. Hatalmas tragédia, de a múlt az, már megtörtént, akár mennyire is szeretnénk, nem változtathatunk rajta. Komolyan irigylem Marty McFlyt a DeLorean kocsival, mert ő megkapta az esélyt, hogy kijavítsa a dolgokat, nekik ez nem adatik meg. Oh, istenem, mibe csöppentem?  Mély levegőt vettem és kifújtam. Nadine perceken belül itt lesz, szóval nem láthat, ilyen feszült állapotban.

A barátnőm igazi energia bomba, semmi nem törheti le a lelkesedését. Elfeledtette az aggodalmakat, és normálisan elcsevegtünk. Úgy tettem, mintha átlagos lennék és Tyler is. Bele lovagoltuk magunkat a rózsaszín pónikkal telt álomba. Közösen készülődtünk.  Kilakozta a körmeimet paradicsom pirosra, megcsinálta a hajamat, pakolást rakott az arcomra. 18:30-kor küldtem el, hogy legyen ideje felöltözni.

19:58-ra már puccba vágva forgolódtam a tükör előtt. Borvörös fűzős ruha, az alja a térdemig ér egyenesre szabva, a dekoltázs elég mély. Piros pántos, hegyes orrú tűsarkú, üvegszálas testszínű harisnya, fekete boleró díszes csattal, fekete kézitáska. Az arcomon vékony alapozó réteg, enyhe pirosító, cseresznye vörös ajkak, füstös szemek, kihúzott pillák. A hajam lágy hullámokban omlik a hátamra, két oldalt piros rózsafejes csatokkal eltűzve. Vattacukor illatú csillámos parfüm leng körbe. Tökéletes!