24. rész

- Szeretnél beszélni róla? – kérdeztem a parkolóban.

- Nagyon berágnál, ha nemet felelnék? – nézett rám.

- Dehogy – a szeretetem bizonyításaként szorosan köré fontam a karomat. Felpipiskedtem, és szájon csókoltam. Belül a bűntudat marcangolta a lelkemet, mert korábban a legjobb barátjával enyelegtem.

Több beszéd nem igazán zajlott le közöttünk. A saját kocsinkkal mentünk (ő elöl, én követtem). Az erdő a borzalmak ellenére csendesnek, és totál ártatlannak tűnt. A baglyok huhogtak, a hold uralta az eget a csillagok pedig kötelességtudóan körbe ragyogták. Van egy butuska mese, miszerint ha észreveszel egy hullócsillagot, és erősen koncentrálsz, akkor teljesül a kívánságod. Behunytam a szememet. „Bárcsak normális életem lehetne!”. Kifújtam a levegőt, majd levetkőztem.

Az átalakulás a második alkalommal sem járt kevesebb fájdalommal, mint legelőször. A csontok repednek, a dobhártyád szabályosan bereped a saját ordításodtól, a tüdőd kiszakad a szapora légzéstől a szíved pedig rettentő iramot diktál. A folyamat viszonylag gyorsan lezajlik, de a kín pokoli, amit közben átélsz. Viszont a végeredmény talán picit vigasztal a borzalmakért.

A puszit pótolandóan összedugtuk az orrunkat. Váratlanul megérkezett a válasz a kérdésemre mit is szeretek annyira benne, és miért vagyok képtelen elengedni. A farkasaink egymásra találtak, de mivel ők hozzánk tartóznak, így mi is. Szinkronban vonyítottunk fel és újult erővel vágtunk neki az izgalmaknak. A rengeteg, a sötétség hívogatott én pedig nem vagyok semmi rossznak az elrontója, tehát belevetődtem az élvezetbe, és teljesen átadtam az irányítást a másik felemnek.

A reggeli napfény ébresztett. Az izmaim kellemesen elfáradtak a tegnap esti tombolástól. Legszívesebben szabadulnék a likantrópiától, de ez az érzés, ami a valódi alakomban átjár, kicsit kárpótol a szenvedésért. Macskamódjára összébb gömbölyödtem, és átöleltem az izmos mellkasát. A lábán levő szőrszálak csikiztek, de nem törődtem vele különösképpen. Kellemes meleget árasztott, ami jól esett, mert így pucéran fázott a fenekem.

- Szia – kinyitotta a sötét szemeit. – Hány óra van?

- Az mobilom a ruháimnál hagytam, szóval passz – az ujjaimmal a kidolgozott izmait cirógattam. – Nem, lenne kedved egy kis szexhez? – a libidóm megint az eget verte pont, mint a múltkor.

- Bocs, de nem vagyok a híve ennek a természet lágy ölén dolognak – felült. – Egyébként, hogy érzed magad?

- Felélénkülve – foglaltam össze egyetlen szóban. – Ja, és nem mellesleg iszonyúan ki vagyok éhezve – fújtam ki a levegőt. – Légy szíves intézzük el most! – fogtam meg a karját.

- Tényleg ennyire szeretnéd? – fordult felém.

- Nézz a szemembe és mond azt, hogy te nem – feleltem keményen.

- Van nálad gumi? – felcsillant a szeme. Bár nem tudom mivel romantikusabb Lendyn Jaguárja!

- A bátyám autójában biztosan találunk – kacéran elmosolyodtam.

Igazam is lett! A kesztyűtartóban bontatlan csomagra leltem még hozzá banános ízesítésben (ha nem felejtem el, majd meghálálom neki). Nem kellett levetkőznünk, szóval megspóroltunk pár percet. Gyorsan felhúzta az óvszert, és a következő pillanatban már belém is hatolt. Egyfolytában sikoltoztam a gyönyörtől, amit nyújtott. Nem mellesleg pedig tökéletesen ráérzett a ritmusra, amit csak díjazni tudtam (Danny a nyomába sem érhet!). Csókolta a számat, a melleim masszírozta, míg én lehengerlő csípő mutatványokkal kápráztattam el. Az orgazmustól a végén a lábujjam is bizsergett és számomra hosszú ideig fel sem eszméltem belőle.

- Hozzád megyek feleségül! Nem érdekelnek a szüleim, nekem te kellesz! – szólaltam meg pihegve az aktus után.

- Vegyem úgy, hogy megkéred a kezemet? – vigyorgott nagyban. A szeretkezés jellegzetes illata betöltötte az autót. Lendyn ki fog nyírni, mert a punci járgányban csináltuk!

- Feminizmusban élünk, szóval nincs akadálya – a mellkasára hajtottam a fejemet.

- Szuper, mert egyelőre nem futja gyémántgyűrűre – viccelődött tovább. Bele csíptem az oldalába, mire viszonzásul megpuszilt.

- Azt hiszem, mennünk kellene – műszerfal digitális órája 7:29-et mutatott. Muszáj itt és most abba hagynunk, habár legszívesebben örökre vele maradnék. Már csak egyetlen gondolat foglalkoztatott. Vajon Dylan is ilyen jó az ágyban? A fene essen belé, hogy még most is az eszembe jut, mikor a barátommal éppen egy hatalmasat szeretkeztünk!

Otthon lezuhanyoztam. Lecsekkoltam a mobilomat. Röpke 32 nem fogadott hívást rögzített Dylantől, és 24 olvasatlan SMS. Gyorsan végig pörgettem őket… hát így utólag tényleg bunkóság volt csak úgy ott hagyni, de nem maradt más választásom, hiszen tomboló örültté változott. Na, mindegy! Rózsaszín kantáros forrónacit fehér pillangós topot mályvaszínű balerinacipőt vettem fel. A hajamat leengedtem, így lazán omlott a hátamra. Sminkeltem, majd letipegtem a lépcsőn.

- Sütike! – szólt utánam Austin az ajtóban. – Tegnap csomagod érkezett.

- Kitől? – felvontam a szemöldököm.

- Mondd meg te – arany díszdobozban három szál vörös rózsa lapult, mellette agyon dekorált kísérőkártya. „Este 20:00 Ma petité étterem. Ne késs! D.” A gyomrom összeszorult az idegtől. Dylan nagy valószínűséggel nem küldene nekem ilyen ajándékot (ha csak nem a kattant állapotban), szóval maradt a másik „D”vagyis Derek a hihetetlen zöld szemű Alfa, aki nem is olyan régen még ki akart nyírni. Azt a kurva…!

- Hát, két esélyes a dolog – nyeltem nagyot.

- Hány vasat tartasz a tűzben? – fonta össze az izmos mellkasán a kezét.

- Egyet csakis egyet – hazugság! – Nem vagyok ribanc, csak szeretem megjátszani! – elmosolyodtam.

- Claudeddal beszélni fogtok még valaha? – tért át másik témára.

- Ő kért meg rá, hogy faggass ki? – ismerem már őket ennyire, plusz ikrek, szóval a válasz egyértelmű. Emlékszem anya kiskorúkban imádta ugyanolyan ruhába öltöztetni a bátyáimat, mert olyan cuki. Hát, már elég korán elkezdtek lázadni, így anya letett erről a tervéről. Látszólag, mint két tojás ám a gyakorlatban tűz és víz.

- Csak látom, mennyire szenved… – vonta meg a vállát. Könnyű felismerni, ha nem mond igazat, mert olyankor megrándul a bal szeme. 

- Üzenem neki, hogy adjon lejjebb a bunkóságából, és akkor talán újra jóban lehetünk.

- Oké, köszi. Megmondom! – rám kacsintott. – Sütike!

- Igen? –fordultam vissza.

 – Lendyn eltiltott a Jaguártól! Idézem: „Azt az autót csak én használhatom a csajok megdöntéséhez, és te többet érdemelsz egy hátsó ülésnél.” Igazából osztom a véleményét! – kezdődik az erős báty sztori, aki megvédi a hugicáját a csúnya, gonosz pasiktól. – Meg különben is nem az a Dylan gyerek a barátod? – a francba a szagokkal! Lebuktam!

- Nem tartozóm magyarázattal, a magánéletemmel kapcsolatban! – picit bepöccentem, így automatikusan felemeltem a hangomat.

- Csinálj, amit akarsz Angel, de előre szólok, az én vállamon nem sírhatod ki magad, én nem vagyok Claude! – a keresztnevem használta. Rossz jel! Mellesleg valóban Claudenak bőgtem el a bánatom, ha valaki megbántott ő pedig kötelességtudóan rendszeresen megverte az adott srácot.

- Nem adod kölcsön a Bentleyt? – bevetettem a boci szemeket, és elengedtem a fülem mellett az előbbi megjegyzést. – Még se gyalogolhatok a suliba…

- Ha bármi baja esik… - benyúlt az oldalzsebébe a kulcsokért.

- Tudom –kikaptam a kezéből. Felpipiskedtem, és puszit nyomtam az arcára. – Szia – elhúztam, mielőtt bármi más eszébe juthatna.

A Bentley gyönyörű fekete autó lenyitható tetejű, szóval nagyon menőnek tűntem vele, mikor leparkoltam a gimiben. Kiszálltam, és máris egy csomóan megbámultak (tudni se akarom, hogy a tegnapi viselkedésem miatt vagy az új járgánynak köszönhetően). Felszegett büszke fejjel löktem be a kétszárnyú tölgyfa ajtót. A tekintetem rögtön Dylant kereste, mert fontos csevegni valóm van a mogyoróbarna szemű sráccal. Úgy fest, ugyanarra a rugóra járhat az agyunk, mert már várt rám a szekrényemnél. A bal orcáján csúnya elszíneződött zúzódás, aminek a kiváltó oka becses személyem.

- Magyarázatot követelek miért keltem monoklival a szemem alatt! – dühösnek tűnt, és az említett területre mutatott.

- Az este nagyon rám akartál mászni, és ez volt az egyetlen módja, hogy leállítsalak – vontam meg a vállamat.

- Ezért bilincseltél a radiátorhoz? – kikerekedett a szeme, és újra kezdtük felhívni magunkra a figyelmet a folyosón. Nincs más dolga az embereknek, mint a szerelmi életem drámáit nyomon követni? Felháborító! – Apámnak kellett kiszabadítania reggel plusz a fém tisztára felsértette a csuklómat – valóban felhorzsolta, mivel ezt is reprezentálta.

- Honnan van a karmolás a nyakadon? – higgadt maradtam.

- Miről beszélsz? – vett újra levegőt.

- Szerintem valaki irányít téged, csak úgy, mint Nadinet – suttogásra halkítottam a hangomat. Elég, ha ribancnak hisznek nem kell, hogy bolondnak is!

- Hé, srácok mi a helyzet? – jelent meg Tyler teljes mellszélességgel a csíkos pulcsijában. Átkarolta a vállamat, és puszit nyomott a számra. – Dylan ki ütött meg? – vette észre azonnal.

- A barátnőd – felelte nem kevés sértettséggel. Azt hiszem bele tapostam a férfiúi egójába. Sorry!